Ez a poszt egyfajta helyzetjelentés is egyben, szóval két legyet ütök egy csapásra. Keleten a helyzet változatlan, legalábbis én úgy látom. Valamiért nagyon itt van az „ami új, az csak szar lehet” felfogás. Visszagondolva, mikor kijött a PETOFI első két száma, én tökre fel voltam dobva, hogy végre nem egy angol nyelvű sablonmetalcore látott napvilágot, hanem egy indulatokkal teli, magyar nyelvű kurva jó EP beharangozó. Természetesen az ismerőseim nagyobbik részének nem tetszett, de végül aztán az EP-t, többé-kevésbé megszerették. A másik ilyen, akikről egy kicsit elfogultan beszélek, az a Hanoi. Rengetegszer játszottak a Parolában, de az újfalui közönség, valahogy még mindig fenntartásokkal kezeli. Nem rég jött ki a Látóképek című lemezük, ami szerintem szintén hibátlan anyag lett zeneileg és szövegileg is. Nem csak az értékelendő, hogy ki akarnak lépni a megszokott hardcore keretekből és valami újat nyomni, pl.: post-rock elemekkel, hanem az is, amit saját maguk mendzselésében elérnek. Egyik nap nálunk nyomnak 20 embernek bulit, másik nap a fővárosban kurva sok embernek, na meg persze külföldön is nyomják, annak ellenére, hogy magyarul vannak a szövegek. Szóval példát vehetne róluk sok zenekar (mondjuk a miénk is). Ennek ellenére itthon sokan belekötnek, hogy fura ez az ordibálás, meg szegelős hardcorepunk az egész, nincs benne semmi újítás. Megértem ha valakinek nem tetszik valami, én is vagyok így sok mindennel (khm, új Parkway Drive), de talán ha egy kicsit másképp állnánk hozzá, és nem ragaszkodnánk sokszor a saját hülyeségünkhöz tuti, hogy tök jó élményekkel gazdagodnánk akár csak zenehallgatás közben. Ezért gyűjtöttem össze néhány olyan zenekart, akiket itthon valamiért eddig elkerültek sokan, pedig el kell fogadni, hogy léteznek és nagy energiával csinálják, amihez értenek. Míg ti végignyomjátok, addig én adok egy esélyt az új Parkway Drive lemeznek :)

faminehill: Nem rég jött ki az új daluk, ráadásul egy minőségi klippel. Ugye ők dallamos hardcore-t játszanak, amiből már Dunát lehetne rekeszteni, de nem itthon! Van néhány banda Magyarországon, akik próbálkoznak ilyesmivel, de a faminehill szerintem az egyik éllovas ebben a tekintetben. A 2013-ban megjelent EP-n még nincs olyan sok emlékezetes tétel, de például tartalmaz egy József Attila feldolgozást angolul. Összességében amúgy nem rossz cucc, iránymutató volt már akkor is. Azóta 3 single jelent meg a kazincbarcikai fiúktól, illetve a mostanival együtt 4, amiknek teljesen jó a felépítésük, ott zúznak ahol kell, és ott jön be a tiszta ének ahol kell. Az új dalban fedeztem fel egy kis Being As An Ocean hatást, de számomra az is tök pozitív volt. Élőben is volt már szerencsém találkozni velük, ami alapján elmondhatom, hogy színpadi (illetve, színpadon túli) előadásmódjuk sem megszokott. Érdemes őket követni, egyébként is most jön majd ki az új EP, amire én személy szerint nagyon kíváncsi vagyok.

Headstock: A dorogi és esztergomi pop punk mindig közel állt hozzám, az ottani bandák mindig nagyon eltalálják. A dorogi központú Headstock magyar nyelvű zenét játszik. A legelső EP és klippek alapján a The Grenma utódjának gondoltam őket (közre játszhatott az is, hogy a The Grenmás Matyinál vették fel), de aztán valahogy ez az érzés elmúlt. Most inkább a The Wonder Years és társaihoz hasonló újkeletű pop punk bandákhoz sorolnám, de a legnagyobb változás a szövegben figyelhető meg. Mikor hallottam a Keringő című számukat, meg is lepődtem, annyira király a szövege. A régebbi számaik sem tűnnek ki az újak közül, sőt a Hagyd meg nekünk című klipes dal igazi sláger lehetne szerintem. Mikor legutóbb láttam őket élőben nyomtak egy Comeback Kid feldolgozást, ami ugyan nem illik bele ebbe a pop punkos setlistbe, de teljesen jól sült el. Újabban ők is a dalonkénti megjelenés hívei, viszont én már tőlük is nagyon szeretnék minimum egy EP-t.

Satelles: Ők egy kicsit kilógnak a sorból azért, mert ők voltak az a zenekar, akiket nem tudtam meghallgatni, pedig tényleg próbálkoztam velük. Aztán egy közös koncerten hallottam őket élőben, ahol még mindig nem tudtam a zenéjükkel mit kezdeni. Véletlen történt meg a csoda, egyszer rájuk kerestem és nagyon megtetszett. Tök jó kombója a metalcorenak és a dallamos hardcorenak. Azóta nagy kedvencem lett az EP, végig dinamikus, pörgős, biciklizéshez a legjobb. Egy United Side feldolgozás is található ezen az anyagon, ami véleményem szerint kicsit elüt a többitől, de ebből is ömlik az energia. Egyetlen negatívum, hogy hamar véget ér, szóval remélhetőleg ők is készülnek valamivel a közeljövőben. A Bridge To Solace és a The Idoru zenekarokat mondanám még hasonlónak, nem csak zeneileg, hanem például abban is, hogy budapestiek és angol nyelven nyomják.

Kozmosz: Alvin és a mókusokat, Supernemet mindenki ismer és hallgat, Kozmoszt viszont nem, pedig teljesen beillik az előbbi sorba. Az MR2 Petőfi Rádióban találkoztam ezzel a bandával, a Forradalom című számukat mondhatni orrba-szájba játszották. Az a szám kicsit hasonlított valami Macskanadrág dalra, de mindegy, hiszen az a lényeg, hogy eljutott hozzánk a zenekar létezése és rá is függtünk Az Okosak Földje EP-re. Utána továbbra is nyomon követve a zenekart, már kevésbé populárisabb dalokat hallhattunk tőlük, talán a társaságból ekkor adták fel sokan a Kozmosszal. Bevallom őszintén, én is hasonló véleménnyel voltam. Kijött az új lemez, aztán első hallgatásra nem győzött meg. Másodjára viszont igen! Nagyon emlékeztet a legelső Supernem lemezre. Énekelhető szövegek, mégis sokatmondóak, punkrockos riffek, napokig nem tudtam mást hallgatni. Ez a lemez is tartalmaz egy József Attila feldolgozást, ami szerintem az egyik legjobb dal lett. Populáris, könnyed punk rock zene, simán van helyük a rádióban, az egyetemi bulikon, meg az okostelefonokon.

The Southern Oracle: Őket azért itthon is sokan ismerik, még a SATEP korából, meg már csak azért is, mert Farkas Kornél nyomja most gitár poszton, aki ugye több helyi zenekarban is játszott Berettyóújfaluban. A névváltás után kiadott Hellwakening lemez, viszont már valamiért nem jött be sokaknak, de azért az Allnighters sokak tetszését elnyerte, sokat hallgattuk. A legutóbbi nagylemeznél már egy teljesen megváltozott a zenekar hangzása. Komorabb, sötétebb, de egyszerűbb, velősebb lett. Sokak szerint már túl agresszív. A legújabb Icebreaker címet viselő EP még rátett egy lapáttal. Tempóját tekintve a lassabb tételek dominálnak, de keményebb anyag. Külön kiemelendő, hogy az új lemez után nem sokkal írták meg és adták ki az új EP-t. Kicsit furcsáltam is eddig, hogy egy ilyen zenekarnak, aki mind itthon, mind külföldön elég sokat játszik, miért nincs klipje. Hamarosan ez fog megváltozni, hiszen jön egy videó tőlük. Szövegeikben érdekes témákat boncolnak, talán egy kicsit ezért is vonakodhatnak tőle az ismerőseim (bár kétlem, hogy maguktól olvasnának dalszöveget, a lyricsvideók korában), hiszen a politika- és valláskritika is megbújik a sorok között.