Jövőhéten szombaton újra koncert lesz a Parolában. A fellépőket szeretném pár mondatban bemutatni, hátha többen kedvet kapnak a koncerthez, mert az esemény alapján 32 ember fog részt venni a bulin és ebben a zenekarok is benne vannak, az pedig elég gáz, ha tényleg ennyien jönnek. A Havaria Honkakka berettyóújfalui székhelyű zenekar, trash metalt nyomnak. Most kezdek jobban megismerkedni magával a műfajjal, szóval igazából a várom a bulijukat, kíváncsi vagyok annak ellenére, hogy hallottam már őket párszor. Mi is játszunk a Replace My Heart-tal. Igazából tök random jutott eszünkbe, hogy idén októberben leszünk 5 évesek. Hozunk egy kis meglepit is majd, szóval érdemes lesz jönni. Az est fénypontja egyértelműen a budapesti What On Earth koncertje lesz. Egyrészt azért, mert ritkán tudunk saját erőből lehívni a fővárosból egy zenekart. Másrészt be kell látnunk, hogy a Till We Drop feloszlása óta nincs hasonló elszántságú banda a magyar easycore vonalban. Vannak ugyan "trónbitorlók" (Show Your Otherside, Reminder, What On Earth), akik mondjuk lehet kikérnék maguknak ezt az állítást, de a helyzet akkor sem más. Abban egyetérthetünk, hogy Pete-éket már semmi nem fogja pótolni, de azért tök jó, hogy vannak még próbálkozások és csak remélni tudom, hogy az újfalui bulival egy kicsit ismertebbek lesznek a srácok a keleti oldalon is.

Ez a poszt egyfajta helyzetjelentés is egyben, szóval két legyet ütök egy csapásra. Keleten a helyzet változatlan, legalábbis én úgy látom. Valamiért nagyon itt van az „ami új, az csak szar lehet” felfogás. Visszagondolva, mikor kijött a PETOFI első két száma, én tökre fel voltam dobva, hogy végre nem egy angol nyelvű sablonmetalcore látott napvilágot, hanem egy indulatokkal teli, magyar nyelvű kurva jó EP beharangozó. Természetesen az ismerőseim nagyobbik részének nem tetszett, de végül aztán az EP-t, többé-kevésbé megszerették. A másik ilyen, akikről egy kicsit elfogultan beszélek, az a Hanoi. Rengetegszer játszottak a Parolában, de az újfalui közönség, valahogy még mindig fenntartásokkal kezeli. Nem rég jött ki a Látóképek című lemezük, ami szerintem szintén hibátlan anyag lett zeneileg és szövegileg is. Nem csak az értékelendő, hogy ki akarnak lépni a megszokott hardcore keretekből és valami újat nyomni, pl.: post-rock elemekkel, hanem az is, amit saját maguk mendzselésében elérnek. Egyik nap nálunk nyomnak 20 embernek bulit, másik nap a fővárosban kurva sok embernek, na meg persze külföldön is nyomják, annak ellenére, hogy magyarul vannak a szövegek. Szóval példát vehetne róluk sok zenekar (mondjuk a miénk is). Ennek ellenére itthon sokan belekötnek, hogy fura ez az ordibálás, meg szegelős hardcorepunk az egész, nincs benne semmi újítás. Megértem ha valakinek nem tetszik valami, én is vagyok így sok mindennel (khm, új Parkway Drive), de talán ha egy kicsit másképp állnánk hozzá, és nem ragaszkodnánk sokszor a saját hülyeségünkhöz tuti, hogy tök jó élményekkel gazdagodnánk akár csak zenehallgatás közben. Ezért gyűjtöttem össze néhány olyan zenekart, akiket itthon valamiért eddig elkerültek sokan, pedig el kell fogadni, hogy léteznek és nagy energiával csinálják, amihez értenek. Míg ti végignyomjátok, addig én adok egy esélyt az új Parkway Drive lemeznek :)